Történt egyszer a kerek erdőben,hogy túl sok volt a fa és bizony sötét volt nagyon, a
Napocska is épphogy bekukucskált rajta. Az ember úgy döntött, hogy kitisztítja az erdőt, mert így semmi haszna nincs. El is kezdték kivágni a fákat, hogy legyen az erdőnek haszna, no meg az embernek is, mert lesz akkor téli tüzelője. Vágták, vágták a fákat, jöttek a favágók messzi faluból fűrésszel, baltával. Az erdő sírni kezdett, az állatok (mókusok, rókák, sünök, pockok, vaddisznók) elindultak világot látni, mert megfosztotta az ember az otthonuktól, ahol eddig boldogan éltek. Volt egy nagy tölgyfa, aminek égig ért a koronája, ezt bizony egy favágó sem tudta kivágni, mert nem létezett a Földön akkora fűrész, ami el tudta volna fűrészelni a tölgyfa derekát. Így hát az lett bizony, hogy a tölgyfa ott maradt a kerek erdő közepén. De szegény magára maradt, egyedül, mert se fa cimborák, se állatkák nem ugrándoztak rajta, ezért nagyon búslakodott.
Telt, múlt az idő, és a kerek erdő, hamarosan virág áradatba, és gyógynövény áradatba
borult. Nagyon megörült a tölgyfa, hogy vannak új pajtások, akikkel beszélgetni és
gyönyörködni lehet. Bizony meglátták ezt az emberek is, és jöttek Hetedhét országból is
megcsodálni a a virágokat és kezdték gyűjtögetni a gyógynövényeket is, hogy a
nyavalyájukat gyógyítani tudják, ha szükséges. Minden vándor ott pihent meg a tölgyfa
tövében, ott ittak, ettek, játszottak mulatoztak. Volt nagy öröm. A szomorkodó tölgyfa
nagyon boldog lett, és a törzséből szívecskék kezdtek előbújni a nagy boldogságtól,
hogy újból lehet kit szeretni.
Az emberek el is nevezték csupa szív fának, mert aki vándor arra járt és megpihent a
tövében, mindenki boldog lett, mindenkinek a lelkét meggyógyította.
Azóta a kerek erdőben újra élet van, sok facsemete is nőtt azóta, az állatok békében,
szeretetben élnek, és aki arra jár mindenkinek a lelkében feltétel nélküli szeretet születik.
Ha nem hiszed, járj utána, menj el a kerek erdőbe és csodáld meg a tölgyfát! Meglásd
érezni fogod, a tölgyfa gyógyító erejét!
…Itt a vége fuss el véle….
(Kati Tóth )
