Volt egyszer egy varázslatos kastély a Felhők Királyságában, ahol éltek az égi angyalok. A kastély falai élénk színű tégla kövekből épültek fel, a nap sugarai beragyogták az egész épület belsejét. A három ablakból a tengeri horizonton át látszottak a mesés hegyek, zöld dombok, miközben a kék ég ölelte a közeli tenger pompáját..
A kastély lakói boldog angyalkák voltak, akik szorgalmasan szárnyalva gondoskodtak az égi kertekről és az örök szépségű virágokról. A Kastély egy nap egy különleges vendéget fogadott: egy szellemet, aki mindig lebegve mosolygott.
A szellem neve Arborius volt, és egykoron egy kedves kertész volt a Földön. Miután eltávozott az élők közül, egy csodálatos világban találta magát, ahol színeket és boldogságot hozott mindazoknak, akikkel találkozott. A Kastélyban élve boldogan segített az angyaloknak gondozni az égi virágokat és ápolni a kastélyt.
Egy nap, amikor az égi angyalkák a színes virágok között táncoltak, a szellem egy különleges tündérmesét mesélt nekik. A történetben egy a festmény is szerepelt, ahol az élénk színek és a mesés tájak új életet leheltek az égi épületbe.
Az égi angyalkák és a szellem összefogva még csodásabb történeteket és pillanatokat teremtettek az Égi Kastélyban, ahol a téglafalak örökké ragyogtak a színek és a szeretet varázsával.
/Kati Tóth/
